1. fejezet - Botrány
A fejem zúgott és minden egyes hang amit meghallottam, majd szét szakította a dobhártyám. Gyűlöllek másnap.. de legalább már nem forog a szoba és nem akar semmi se feljönni a gyomromból. Lerúgtam magamról a takarót és felültem. Ahogy a lábam leért a hideg járólapra megborzongtam. Miután belebújtam a mamuszomba kiosontam az ajtón és a kolesz folyosóján elindultam az emeleti közös fürdő felé mivel a miénk használhatatlan állapotban volt jelenleg. Csak hideg víz jött a csapokból és az is alig. Már kétszer szóltunk a gondnoknak, hogy javítsa meg a vezetéket de még mindig nem szánt rá időt... Bassza meg!
Miután letusoltam kezdtem jobban érezni magam és már dühös se voltam annyira. Annyira..
Ami tegnap történt azt nem tudom egyik napról a másikra elfelejteni. Sőt.. soha nem fogom elfelejteni. A pasim akibe szerelmes vagyok egy szőke kurvával hempergett a menő és drága kocsija hátsó ülésén. Mindig is ettől rettegtem mellette, hogy elhagy egy olyan lányért aki jobb mint én. Gazdag és szép.. és szét teszi neki a lábát. Mert annak ellenére, hogy milyen hírek mentek rólunk a koleszba és az iskolába.. még nem feküdtünk le. Mindenki azt hiszi, hogy már rég szexeltünk.. pedig még csak a bugyimba se járt mert azt mondta ha elkezdjük.. be is kell fejezni. Épp ezért mondhatni az egy év alatt amíg jártunk csak csókolóztunk.. Egy év. Egy tetves évet elpazaroltam rá. Soha többé nem leszek ilyen naiv buta liba!
- Hello Bébi! Adsz egy cigit? Nem kaptam még fizut.. - hadarta Elis miután megállt előttem és a táskájába kutatott.
- Szia Ell.. öhm ja. - köszöntem neki és oda nyújtottam neki a cigis dobozom. Miután rágyújtott leült mellém a padra és úgy nézett rám mint egy szegény árva kutyára szoktak az emberek. Hiába a legjobb barátnőim egyike.. senkitől nem viselem el, hogy sajnáljon.
- Ne nézz így. Jól vagyok. - mordultam rá. Vagy legalábbis jól leszek.. egyszer. Arról nem kell tudnia senkinek, hogy legszívesebben sírva bújnék vissza a takaróm alá és soha többé nem jönnék ki a menedékéből. De mint mondtam.. erről nem kell tudnia.
- Oké. Remélem tudod, hogy ha.. kellek.. itt vagyok. - nyögte ki végül Elis miközben az arcomat tanulmányozta. Mély levegő.. kifúj.. mély levegő.. kifúj. Csak jót akar. Nem kell rögtön felkapnom a vizet.
- Köszönöm. - préseltem ki magamból egy reszketeg ál-mosoly kíséretében és hálát adtam az égnek amikor a parkolóban csikorgó kerekekkel megállt egy kocsi és a csapat többi tagjai csusszantak ki az ajtókon. Nikki, Sunny és Gabriell.
Pár nap és lehiggadok.. Utána tudok majd beszélni erről az egész elcseszett dologról de addig azt akarom, hogy mindenki hagyjon és ne nyaggassanak az ilyenkor szokásos kérdésekkel.
Miután ott hagytuk a kolesz mögötti törzshelyünket szép lassan elindultunk az iskolába. Ez az első hét az iskolában.. ami azt jelenti, hogy ezennel megkezdtünk az utolsó évünket. Semmi kedvem ahhoz, hogy padba csücsüljek 8 órán keresztül és az már csak hab a tortán, hogy mindenki méreget a szemével. A pletyka már biztosan elterjedt miszerint szakítottunk.. hogy megcsalt.. és kíváncsi vagyok milyen cifra dolgokat adnak még hozzá az igazsághoz.
Ahogy beértünk az iskolába az agyamat kikapcsoltam. Az évek során a bátyámmal a családunk miatt tökélyre fejlesztettük ezt a képességünk. Muszáj volt ha nem akartunk tönkre menni teljesen. A veszekedésük állandó volt és még csak ha veszekedés lett volna.. Csak nem tudom, hogy volt idejük még erre is ha a nap 24 órájából 24-et dolgoztak. Jó ez túlzás.. de a lényeget értitek.
Szóval akkor agy kikapcs.. majd ha vége a napnak talán visszakapcsolom.
A 8 óra után ami felért egy kínzással még így is, hogy csak annyira figyeltem oda amennyire tényleg kellett.. Most megint itt ülünk a törzshelyünkön a kolesz mögött a lányokkal és még pár barátunkkal. Szerencsére ők csak sajnálattal néznek rám kárörvendés és gyűlölet helyett.
Ugyanis a drága exem Travis kicsit átszínezte a szakításunk körülményeit miszerint ő szakított velem még pedig azért mert én csaltam meg őt. Majdnem az összes közös barátunk az ő párját fogja.. óó szegény Travis. Csókolgassátok csak a lába nyomát majd rájöttök, hogy csak azt éritek el vele, hogy rajtatok fog taposni.
- Szóval Dan akkor most mi is van? Együtt vagytok Elis-el? - szólalt meg kuncogva Nikki. Dan és Elis már hónapok óta méregetik egymást de egyik se mer lépni. Elis keménynek látszik sőt bizonyos esetekben még erősebb is nálam de a lelke mélyét csak mi ismerjük, a barátai. Nekünk is hetekbe telt mire kitudtuk szedni belőle, hogy tényleg tetszik neki..
- Khmm. Nikki nem kéne máshol lenned? Mondjuk a szobádban. Egy másik bolygón... - válaszolt neki Elis miközben olyan vörös volt akár a cékla.
- Oké oké felfogtam. Kussolok. - mondta az orra alatt Nikki. Miközben én is nevettem egy kicsit körbe futtattam a tekintetem a társaságon. Mindenki ismerős és a barátom. Kivéve egy valakit. Egy szőke, magas fiút. Furcsa azt se tudom, hogy hívják és nem rémlik, hogy láttam volna már itt.
- Mi a neved amúgy? - hajoltam át a padon és megkocogtattam a vállát, hogy rám figyeljen. Ahogy a szemét rám emelte kirázott a hideg. Soha nem láttam még ilyen hideg szempárt. Szürke volt és apró ezüstös pettyek csillantak meg benne ahogy a napfény elérte az arcát. A szőke.. majdnem fehér haja még jobban kiemelte.
- Sebastian. - kaptam a választ miközben végig mért. A szeme kicsit többet időzött a nyakamon majd még egyszer a szemembe nézett és unott képpel elfordult. Ez meg mi volt?! Kiráz tőle a hideg..
- Ne is törődj vele July.. Sebastian nem épp társasági ember. - szólalt meg most már kicsit oldottabban Dan és megveregette Sebastian vállát mire az felmordult. Oké Dan tényleg jó fej meg aranyos.. de Sebastian.. egyáltalán nem! Barátok lennének?
- Ömm.. skacok én lépek. Van még egy kis dolgom. Majd később még tali. - köszöntem el miközben felálltam. Kórusban elköszöntek tőlem majd még dobtam feléjük egy puszit és eltűntem a fák között. Miközben sétáltam visszafele a koleszba átvettem még egyszer a "kis dolgom". Összeszedem az összes cuccát Travis-nek ami nálam maradt és szépen lerakom az ő kolesza elé. Úgy ahogy van. Nem fog örülni... de ez csak kuncogásra késztet. Tudom, hogy ez gyerekes bosszú de mégis jól esik belegondolni, hogy bosszúságot okozhatok neki.
Fél 9 körül végeztem a pakolással és bevágódtam az összes cuccal a kocsimba és megindultam Travis kollégiuma elé. Ugyan nincs messze, 2 utca de sok a cucc és tele a tank.. szóval kihasználnom.
Leparkoltam és kipakoltam mindent a bejárati ajtó elé.. és szépen lelocsoltam egy üveg vodkával ami a tegnapi buliból megmaradt..
Mély levegő..!
- Travis... kérlek.. gyere le a kolesz elé! - nyögtem bele a mobilomba, majdnem minden szó után szünetet kellett hagynom nehogy elnevessem magam! Szerencsére ezt ő annak tudta be, hogy sírok.. Még jobb! Örömkönnyek talán..!
Miután zsebre vágtam a telóm elővettem egy doboz gyufát.. szépen lassan kivettem egyet, meggyújtottam és rádobtam.
Majdnem olyan magasra fellángolt mint amilyen magas vagyok én. Oké! Első szívatás kipipálva. Travis.. ez még csak a kezdet és minden egyes pillanatot élvezni fogok! Hahh..
Az emberek úgy özönlöttek ki a kolesz ajtaján mint a hangyák. Körbe állták a lángoló kupacot és hangosan nevettek. Sejtésem szerint mindenki megismerte Travis méreg drága gitárját és a cd-ket.. meg pár ruhadarabot.
Travis megállt a halom előtt és egy szót se szólt. Körbe nézett, engem keresett a szemével majd végre észre vett. Már a parkolóban a kocsimnak dőlve féloldalas mosollyal álltam a tekintetét. Látszott rajta, hogy hatalmas önuralom kell neki, hogy ne rohanjon oda hozzám és ne kezdjen el fojtogatni.
Ennyit rólad Travis!
Miután még egyszer megnéztem magamnak a mulatságot amit műveltem beszálltam a kocsiba és elindultam a Hell-be. Ugyan nem beszéltem a többiekkel délután óta de mindig ott gyülekeztünk esténként így most is biztosra veszem, hogy ott vannak.
Az utakon alig volt forgalom így kicsit gyorsabban mentem a megengedettnél és a gondolataim is elkalandoztak mivel nem kellett annyira figyelnem. Nagy hiba volt..
Csak annyi jutott el az agyamig a sokk miatt, hogy valami feketeség kivágódik a kocsim elé, iszonyatos fém csörömpölés, cifra káromkodás és fék csikorgás. A fék csikorgás tőlem származott.. a többi nem. Kivágódtam az ajtón és megálltam mellette. A lábam nem akart mozdulni mintha beleragadt volna az aszfaltba.
- Mindig ezt csinálod azzal akit nem kedvelsz? - jött a mogorva kérdés a földön török ülésben ülő fiútól.
- Éé.. én.. nem. Tte..te.. kórházba kell menni. Sssajnálom. - motyogtam miközben végre felengedett a lábam és letérdeltem mellé.
- Hé nyugi csajszi. Nincs bajom. Látod? - kérdezte vidám hangon majd végig mutatott magán. Majd láttam ahogy fintorog egyet ahogy a motorra néztem.
- Na igen.. a motorról nem mondhatom ugyan ezt. Szépen el intézte a kocsid! - mondta még majd felállt. Felállt és tényleg nem volt semmi baja.
- Védő ruha sokat számít szivi. - válaszolt a ki nem mondott kérésemre majd lenyújt a kezemért és felrántott a földről.
A hangom valahol elveszett bennem és nem akart sehogy se megtalálni. Valamit mondanom kéne.. de mit?! Most ütöttem el és olyan vidám mintha ajándékot kapott volna tőlem.. viccelődik. Én meg lefagytam.
- Az este további részében számíthatok még a hangodra? Vagy érjem be azzal, hogy banbán nézel? - kérdezte miközben neki dőlt a kocsimnak és tetőtől talpig végig mért.
- Ó fogd be Sebastian! Bocs, hogy kiakadtam azért, hogy az előbb elütöttelek! Ezer bocs.. többet nem fordul elő! - mordultam fel. Nem kéne így beszélnem vele.. ezek után meg főleg! De egyszerűen felhergel...
- Hóhóó.. July. Ne haragudj, hogy ma bunkó voltam veled de rossz passzban vagyok. De kérlek.. ne azzal fejezd ki, hogy haragszol.. hogy elütsz! - mondta vigyorogva Sebastian. Istenem... pár órával ezelőtt még gondolatban se fért meg a fejemben az, hogy Sebastiant mosolyogni látom.. na meg viccelődni. Meg az sem, hogy elütöm...
- Gyere.. menjünk a többiekhez. Szerintem kíváncsiak lesznek rá, hogy együtt megyünk.. egy kocsiban.. a motorom sehol.. - mondta majd bevágódott az anyósülésre és megpaskolta a másik ülést, hogy én is üljek be.
A mai napom... botrányos!
